(Lenne időm, verset írnék,
jót a jobb után, skribálnék;
nem törődnék a világgal,
amúgy is csak nyersanyaggal
szolgál, ha az ember írja
amit kívül, meg legbelül
feltételezi, hogy meglát.)
Idő nem kell – amúgy sincs,
vagyunk valamiben;
akit közel engedünk,
megtisztel, ha közel;
inkább tér van, ami meg
robbantunkban egyre megy,
úgy tanuljuk – széjjelebb.
Csak idő van, mi sem már,
tavon koncentrikus kör,
mintha összefüggene –
szél a vizen mit gyötör;
elég egy csöpp, látni kell,
ahogy világegyetem
rajzolódik át meg át:
széjjelebb meg közelebb.
Hozzászólások
bejelentkezett felhasználóknak